uzovál ∆ A: 1678 usualhatjuk [sz.] (NySz.); 1700 usuáltak (NSz.); 1866 uzoválják (NSz.); nyj. úzovál, uzsovál (MTsz.); uzuvál (ÚMTsz.) J: ’(fel)használ, alkalmaz | gebrauchen, benützen’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.), (h.) usuere ’használ, alkalmaz; hajt, űz, kerget’ [< lat. usus ’használat, alkalmazás’; vö. →úzus]. ⌂ Az ál szóvéghez vö. →ágál. A korábbi és népnyelvi változatok hangzóközi zs-jéhez vö. →bazsalikom stb.; a z-s alakhoz vö. →bazilika. A szó belseji v hiátustöltő; vö. →árguvál.
☞ TESz.; EWUng.→ úzus