uszít A: 1568 huzettsa (NySz.); 1591 Huzitsatok (NySz.); 1708 uſzítani [sz.] (Pápai Páriz: Dict.); 1792 Húszítják (NSz.); 1863 Oszitt (Kriza [szerk.] Vadr. 511); nyj. haszit (Imre: FelsSz.); hiszít, iszit (ÚMTsz.); ucít (Bálint: SzegSz.) J: 1 1568 ’〈kutyát, esetleg más állatot〉 támadásra biztat | zum Angriff hetzen 〈Hund od. anderes Tier〉’ # (NySz.); 2 1799 ’izgat, lázít | aufreizen, aufwiegeln’ # (NSz.) Sz: uszítás 1784 uszítás (Baróti Szabó: KisdedSz. 60)
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó egy relatív fiktív tőből. | ⌂ A relatív tő -sz gyakorító képzővel keletkezett; vö. játszik (→játék), metsz (→met) stb. Az abszolút tő ismeretlen eredetű. A szóvég -ít műveltető képző. ⚠ Az abszolút tő onomatopoetikus értelmezése téves.