ugar A: 1299/ vgar (MHH. 1: 177); 1779 u. ugorlás [sz.] (NSz.); nyj. igar (ÚMTsz.) J: 1 1299/ ’először felszántott föld | Neubruch’ (↑); 2 16. sz. második fele ’felszántott állapotban pihentetett föld | Brachfeld; Brache’ (MNy. 60: 105)

Jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. |  ≡  Blg. угар; szbhv. ugar; szlk. úhor; le. ugór; stb.: ’ugar, parlag’ [eredeti jelentése ’égetéssel nyert szántóföld’ volt szláv *u [igekötő] + *gorъ ’égés’ tagokból áll].  ≋  Megfelelői a keleti szláv nyelvekben is megvannak; további megfelelői: albán ugar ’ugar, parlag’; rom. ogor ’szántóföld; ugar’.  ⌂  Az 1. jelentés főleg a lat. novalis ’új szántás’ szóval határozható meg, amellyel a magyar szót az okiratokban és szótárakban gyakran értelmezik. Mivel ennek a latin szónak ’parlagon heverő szántóföld’ jelentése is volt, lehetséges, hogy néhány nyelvemlékben a lat. novalis szót az ugar 2. jelentésével ábrázolták. Ez által azonban az 1. jelentés valódisága nem vonható kétségbe, mivel az a szövegkörnyezetből egyértelműen következik.

☞ MNy. 46: 113; Kniezsa: SzlJsz. 541; TESz.; EWUng.→ zsarátnok