uborkafa A: 1666 ugorka fára (NySz.); 1808 Uborkafa (Sándor I.: Toldalék) J: ’〈jelképesen〉 érdem nélkül elért magas rang v. vagyon | unverdienter hoher Posten od. Wohlstand 〈sinnbildlich〉’
Összetett szó. | ⌂ Az →uborka + →fa összetételi tagokból áll, jelzői alárendeléssel keletkezett. Tréfás-gúnyoros értelmét onnan ered, hogy az éppen nem faszerű, földön futó uborkainda az érdemtelenül szerzett előny, az ingatag jelleg, az alacsony (valóság)érték jelképe. A szó főleg olyan szófordulatokban él mint pl. felhágott az uborkafára ’magas állásba, pozícióba került’ (1666: NySz.); stb. Hasonló szemlélethez vö. szamárlétra (→szamár-).