tűr¹ A: 1299/ ? Tyre [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 377); 1372 u./ tewrhettendew [sz.] (JókK. 21); 1416 u./¹ tu̇rietec (BécsiK. 107); 1493 k. thẏrhethy [sz.] (FestK. 96); 1508 terelmes [sz.] (DöbrK. 22) J: 1 1372 u./ ’testi-lelki bántalmakat elvisel; fizikai hatást elvisel | dulden, ertragen’ # (↑); 2 1416 u./² ’elvisel vkit | jmdn leiden’ (MünchK. 12vb); 3 1416 u./² ’türelemmel van, vár | geduldig sein’ (MünchK. 51rb); 4 1527 ’tűrtőztet, mérsékel | sich zurückhalten’ (ÉrdyK. 385); 5 1636 ’káros jelenséget elfogad | schädliche Erscheinungen gelten lasse’ (NySz.) Sz: tűrhetendő 1372 u./ ‹beálló mn-i igenév› (↑) | tűrhetetlen 1416 u./¹ tv̇ꝛhètètlèn (BécsiK. 42) | tűrhető 1416 u./¹ tv̇ꝛhèto̗ (BécsiK. 63) | türedelmesség 1474 tvredelmeſſegre ’türelem | Geduld’ (BirkK. 5) | tűrés 1474 tvreſebe (BirkK. 2) | türelmes 1508 (↑) | türtőztet 1736 türtöztetnem [sz.] (Mikes: TLev. 157) | türelem 1792 tǘrelem (Baróti Szabó: KisdedSz.) | türelmetlen 1792 tǘrelmetlen (Baróti Szabó: KisdedSz.)
Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Vö. Kāšγ. tȫz-; csag. töz-; tat. tüz- stb.: ’eltűr, elvisel, elszenved’. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. A mai csuvas nyelvben nincs meg; a csuv. r ~ köztörök z-hez vö. →ökör, →sár¹ stb. ⌂ A magyarba átkerült alak *tür- vagy *tör-; a másodlagos hangzónyúláshoz vö. →szűnik. Hasonló jelentésváltozáshoz vö. ném. dulden : geduldig sein : sich gedulden. A türelem származékszó valószínűleg nyelvújítás kori elvonás a türelmes-ből; de vö. türedelem ’türelem’ (16. sz. első fele: NySz.). A türtőztet származékszó a →tartóztat alaktani hatására utal.
☞ MNy. 3: 367; TESz.; EWUng.
tűr² A: 1525/ türettel [sz.] (MNy. 64: 231); 1560 k. Betwͤrwe [sz.] (GyöngySzt. 3769.); 1595 Teürni [sz.] (Ver. 79.) J: 1 1525/ ’összehajtogat, összegöngyöl | zusammenfalten, zurollen’ (↑); 2 [fel~] 1584 ’〈ruha szélét, ujját〉 felhajtja | aufstreifen’ # (NySz.) Sz: türet 1525/ ’göngyöleg | Bündel’ (↑) | türemlik 1702 tuͤremlésit [sz.] ’(meg-, össze)gyűrődik | sich falten’ (NySz.) | türemkedik 1881 türemkedett [sz.] (OrvH. 1881. júl. 3.: 630)
Ótörök jövevényszó. | ≡ Ujg. tür- ’hajtogat, redőz, ráncol; forgat, teker; felhalmoz, összegyűjt’; csag. tür- ’ua.’; türkm. düyr- ’odagurít, gurít’; jak. tűr- ’ua.’; stb. [valószínűleg török eredetű]. ⌂ A magyarba átkerült alak *tür- lehetett.
☞ MNy. 3: 367; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.