tőzsér ∆ A: 1419 Tewser [szn.] (OklSz.); 1452 Thwser [szn.] (OklSz.); 1506 to̗seer (WinklK. 145); 1522 Booltheser [szn.] (MNyTK. 105: 30); 1557 Thewzer (OklSz. ökör-tőzsér a.); 1590 toͤsséri (NySz.); 1670 Tősir (OklSz.); 1705 tölsérek (MNy. 90: 255); 1816 Tőzsér (Kassai: Bef. Tsiszár a.) J: ’kereskedő, főleg marhakereskedő | Händler, haupts. Viehhändler’
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn. k.-ném.) tewscher ’csaló, szélhámos’, (h. kor. úfn.) roß teüscher ’lókereskedő, lócsiszár’, – ném. Täuscher ’kereskedő; csaló, szélhámos’ [< ném. (kfn.) tiuschen ’megbízhatatlanul beszél’]. ⌂ A szó belseji ő a német diftongus monoftongizálódásával keletkezett. ⚠ Az arabból való származtatása hangtani és szótörténeti okokból kevésbé valószínű.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ tőzsde