tőr² A: 1138/ ? Turídí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 133); 1152 ? Turus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ terben, tewrben (JókK. 1); 1456 k. turbe (SermDom. 2: 480); 1548 toͤoͤroͤkoͤt (SzZsolt. 37a) J: ’hurok, kelepce, csapda 〈átvitt értelemben is〉 | Schlinge, Falle 〈auch abstr.〉’

Bizonytalan eredetű, talán ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. ujg. tor , tōr ; Kāšγ. tōr ; oszm. tor ; kirg. tōr ; stb.: ’madárháló, háló’ [ismeretlen eredetű].  ≋  Megfelelői: mong. toγur, tōr ; újperzsa tōr; lák thor; stb.: ’ua.’.  ⌂  A származás csak akkor érvényes, ha vagy a törökben vagy a magyarban egy hangrendi átcsapás következett be, erre azonban nincs utalás a nyelvek szóalakjaiban. Eredetileg főleg hurokszerű csapdákat jelöltek vele, az elvont használat a tőrbe csal, tőrt vet ’vkinek csapdát állít’ stb. típusú szószerkezetekben jött létre. – A régi személynevek a →tőr¹-hez is tartozhatnak.

☞ Munkácsi: ÁKE.; Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; Ligeti: TörK. 297; EWUng.