tőr¹ A: 1138/ ? Turídí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 133); 1152 ? Turus [sz.] [szn.] (OklSz.); 13. sz. közepe/ buthuruth (ÓMS.); 1372 u./ tewr (JókK. 93); 1416 Teres [sz.] [szn.] (Kázmér: CsnSz.) J: 1 13. sz. közepe/ ’viszonylag rövid, könnyű szúrófegyver 〈a fájdalom jelképeként is〉 | Dolch 〈auch abstr., als Symbol des Leides〉’ # (↑); 2 1604 ’ár, lyukasztó eszköz | Ahle’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1839 ’〈sportban〉 hosszú, hajlékony pengéjű, gömbvégű vívóeszköz | Florett’ (Bánhidi: Sportny. 309); 4 1962 ’〈hajózásban〉 a kötél kezelésében használt vaspálca | Marlpfriem’ (ÉrtSz.) Sz: tőrlő 1395 k. theuleu ’gyilkos | Mörder’ (BesztSzj. 122.)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Votj.  (Sz.), (G.) tir ’fejsze, balta, bárd’; cser.  (KH.) ter ’vágóél, penge’; finn terä ’ua.; élesség; csúcs, hegyes vég’; lp.  (norv.) dærre ’(fejsze)él’ [fgr. *terä ’vágóél, penge; csúcs, hegyes vég’].  ⌂  A ’szúró-, ill. vágóeszköz’ jelentés a finnugor alapjelentésből metonímiával jött létre. A magyar jelentések metaforával keletkeztek az 1. jelentésből; a 2. és a 4. keletkezésében a →tőrök hatásával is számolni kell. A régi személynevek a →tőr² szóhoz is tartozhatnak.

☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.→ tőrökUN UEW. № 1049