tő [7/1] A: 1055 adaruk tue [hn.] (TA.); 1181/ Veztew [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 44); 1254/ malnalucateue [hn.] (OklSz.); 1326 Arkuspothaktuwe [hn.] (OklSz.); 1372 u./ cʒerfateweueben (JókK. 40); 1456 k. ʒeletenek (SermDom. 1: 324); 1590 szoͤloͤtoͤie (NySz.); nyj. tévibe (ÚMTsz.); türül (MTsz.) J: 1 1055 ’folyó, árok stb. torkolata, vége | Flußmündung, Einfluß’ (↑); 2 1254/ ’(földrajzi hely) közvetlen környéke | nächste Umgebung 〈eines Ortes〉’ (↑); 3 1372 u./ ’a növénynek a földben levő gyökeres része; növényszárnak, fatörzsnek stb. közvetlenül a föld feletti része | Wurzel; Stamm, Stock’ # (TA.); 4 1395 k. ’szőlőtőke | Weinstock’ # (BesztSzj. 802.); 5 1405 k. ’testrésznek, végtagnak a törzzsel érintkező része | Ansatz, Wurzel’ (SchlSzj. 292.); 6 1577 k. ’hajszál, szőr gyökere | Haarwurzel’ (OrvK. 82); 7 1584 ’alkotóelem | Bestandteil’ (NySz.); 8 1872 ’szótő | Wortstamm’ (Nyr. 1: 252) Sz: töves 1211 ? Tuus [szn.] (PRT. 10: 505); 1300/ Thuʷesd [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 751) | tőcik 1792 ’agyagból, földből, vályogból a ház előtt rakott ülőke | gestampftes Erdbänkchen vor dem Haus’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Póltzik a.); 1888 ’favágó tőke | Hackblock’ (Nyr. 17: 234)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (Sz.) din ’a fatörzs vastag vége’, dini̮n ’-nál/-nél, mellett’; votj. (G.) di̮ń ’a fatörzs vastag vége’, dińi̮n ’-nál/-nél, mellett’; cser. (KH.) təŋ ’ua.; kezdet; vmi alapja; folyótorkolat’; md. (E.) t’em, t’eń, t’eńiń ’nekem’, (M.) t’ejeń ’ua.’, t'ejs ’közelben, -hoz/-hez/-höz’; finn tyvi ’tővég, fatörzs, vastag vég’, (N.) tykö ’-ra/-re, -hoz/-hez/höz’ [fgr. *tiŋe vagy *tüŋe: ’tővég, vastag favég’]. ≋ Megfelelői: ótörök töŋörge ’fatörzs’; mong. tüngke ’egy fűféle elburjánzása’; stb. ⌂ A magyar szó tőváltozatai egy ősmagyar γ (< fgr. *ŋ) hangváltozással keletkeztek különböző hangtani helyzetben. Az 1–3. jelentések lehettek az eredetiek. A 4–8. jelentés metaforikusan jött létre.
☞ Bárczi: SzófSz.; Bárczi: TihAl. 22; TESz. tőcik a. is; MSzFE.; EWUng.→ tőke, tőle, tönkő, tősgyökeres, tüsténtUN UEW. № 1053