tüstént A: 1645 tvͤstént (NySz.); 1743 toͤstényt (NSz.); 1790 Tüstint (NSz.); 1792 tüstén (NSz.); 1792 Tüstent (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1838 üscsint (Tsz.); 1872 tüstést (NépkGy. 1: 370); nyj. istént (ÚMTsz.); üstint, üstönt (MTsz.) J: ’azonnal, rögtön | sofort, gleich’ Sz: tüsténkedik 1791 tüsténkedések [sz.] (NSz.)
Megszilárdult ragos alakulat, alapszava azonban vitatott. | ⌂ Az alapszó a →tő ’legközelebbi környezet ‹egy helyé›’ lehetett. A végződések -st módhatározórag + -ént módhatározórag; a különböző változatokhoz vö. →ismét, →megint stb. Eredetileg helyhatározószó lehetett; az időmeghatározáshoz vö. →előtt, nyomban →nyom stb. ∼ Korábbi megnevezés más végződéssel: tüstenként ’azonnal, rögtön’ (1642: MNy. 84: 252). Egyéb megnevezések, ugyancsak más határozóraggal vagy raghalmozással: tüsténte ’ua.’ (1834: NSz.); tüsténtiben ’ua.’ (1853–1854: NSz.); stb.