tündöklik [1] A: 1513 tíndo̗clíc [▽] (NagyszK. 205); 1513 tӳndeklo̗ [sz.] (NagyszK. 73); 1533 twͤndwͤklwͤ [sz.] (NySz.); 1548 tvͤndoͤkloͤ [sz.] (OklSz.); 1706 feltündököltető [sz.] (Thaly: Adal. 2: 144); 1807 tündököl (NSz.) J: 1 1513 ’csillog, ragyog | glänzen; grell prunken 〈Farbe, etw Farbiges〉’ (NagyszK. 205); 2 1513 ’〈szín, színes tárgy〉 élénken pompázik | vor Freude strahlen’ (NagyszK. 73); 3 1550 ’áttetszik, átlátszik | durchschimmern’ (MNy. 11: 84); 4 1588–1589 ’javaknak, kiváló tulajdonságoknak birtokában van; virágzó állapotban van | brillieren, prunken 〈abstr.〉; in höchster Blüte stehen’ (Balassi: ÖM. 1: 95); 5 1636 ’feltűnést kelt | Aufsehen erregen’ (NySz.)
Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A relatív tő – azonos a →tündér tövével – -d gyakorító képzővel keletkezett a →tűnik-ből. A végződés gyakorító-visszaható képző; a végződés és a tő viszonyához hasonló kapcsolathoz vö. haldokol : halódik →hal¹.