tündér A: 1416 u./² tu̇ndeꝛlètnᶜ [sz.] (MünchK. 42ra); 1551 k. tendér országból [✐] (Századok 1982: 642); 1571 tündöres [sz.] (Nyr. 30: 429); 1575 Tönder [✐] [szn.] (MNy. 63: 99); 1589 tinderes [sz.] (NySz.); 1652 tuͤndiri (NySz.); 1885 tüngyér (NSz.) J: ‹fn› 1 1416 u./² ? ’kísértet, testetlen fantáziakép | Gespenst’ (↑), 1583 ’ua.’ (NySz.); 2 1604 ’varázsló hatalmú, magát elváltoztató képzeletbeli lény, többnyire fiatal nőalak | zauberkräftige Person, Fee’ # (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1792 ’elvont eszme | Idee’ (NSz.); 4 [főleg ~e vminek] 1811 ’vminek árnyéka, nem igazi alakja | bloße Schatten von etw’ (NSz.); 5 1853 ’bájos fiatal nő, lányka | feenhaftes Wesen’ (NSz.); 6 1875 ? ’züllött, könnyelmű nőszemély | lotterhaftes Weib’ (NSz.), 1914 ’ua.’ (NSz.); 7 1939 ’denevér | Fledermaus’ (Nyr. 68: 6) | ‹mn› 1 1551 k. ’változékony, ingatag | unbeständig 〈oft pejor.〉’ (↑); 2 1660 ’mulandó, tünékeny | flüchtig’ (NySz.); 3 1734 ? ’tündéri, varázslatosan szép | zauberhaft schön’ (Mikes: TLev. 142), 1751 k. ’ua.’ (NSz.) Sz: tündérlet 1416 u./² ’kísértet | Gespenst’ (↑) | tündéri 1803 (NSz.)
tünde ∆ A: 1830/ Tünde [szn.] (NSz.); 1836 Tünde (Fogarasi: MNZsebsz.) J: ‹fn› 1830/ ’tündér | Fee’ (↑) | ‹mn› 1 1836 ? ’változékony, tünékeny | unbeständig, flüchtig’ (NSz.), 1838 ’ua.’ (Tzs.); 2 1836 ? ’tündéri, varázslatosan bájos | feenhaft’ (NSz.), 1839 ’ua.’ (NSz.)
A szócsalád alapja, a tündér relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A relatív tő a →tündöklik szóéval azonos. A szóvég -ér névszóképző; vö. füzér (→fűz¹), →vezér stb. A szó eredetileg olyan lényre utalt, amelynek jellemző tulajdonsága a hirtelen megjelenés, eltűnés vagy átváltozás képessége. A (R.) tündérlet származék valószínűleg a Müncheni kódex fordítóinak tudatos szóalkotása; vö. címerlet (→címer¹), császárlat (→ császár) stb. A főnévi 7. jelentés a →tűnik alapszó eredeti ’láthatóvá válik’ jelentésére mehet vissza. A 7. jelentéshez vö. még tündevény, amely a →denevér népetimológiás változata; a jelentéshez vö. még →vámpír.
A tünde tudatos szóalkotással keletkezett. | ⌂ Eredetileg női személynév, amelyet Vörösmarty Mihály alkotott a tündér alapján. Felépítését tekintve tkp. -e képzős folyamatos melléknévi igenév; vö. →fürge, →penge stb. Közszóként nem szilárdult meg.