túr¹ A: 1510 k. thwr wala (Gl.); 1839 dúrni [sz.] (NSz.) J: 1 [tajtékot ~] 1510 k. ’tajtékzik, habzik | schäumen’ (↑); 2 1520 k. ’a földet forgatja, mozgatja | graben, wühlen’ # (BodK. 5); 3 [fel ~ is] 1786 ’vmiben kotorász, turkál | herumwühlen’ # (NySz.) Sz: turkál 1598 turkálna (NySz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. finn touri- ’ás, kiás, (kézzel) túr, (meg)kever’, töyri-, töyrää- ’túr, kiás’ [fgr. *toprɜ-, *tokrɜ- vagy *toŋrɜ-: ’ás, túr’]. ⌂ Az egyeztetést gyengíti a távoli rokonság, valamint az a körülmény, hogy a finn szó onomatopoetikus jellegű. A dúr változathoz vö. →dörzsöl. Az 1. és 3. jelentés metafora az eredeti 2. jelentés alapján. ⚠ Ótörök származtatása téves.
☞ TESz.; StUASuppl. 1: 205; UEW. 531; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT. 1236UN UEW. № 1065