törköly A: 1508 zo̗lo̗ to̗rko̗ľ (NádK. 82); 1533 Toͤrkoͤl (Murm. 2182.); 1552 toͤrkoͤre (OklSz.); 1553 therkel (OklSz.); 1557 tewrkelye (LevT. 1: 263); 1629 toͤrkély (NySz.); nyj. törkü (Imre: FelsSz.); tërkê (MTsz.) J: 1 1508 ’a szőlő kisajtolása után visszamaradó mag, szőlőhéj | Treber’ (↑); 2 1830/ ’ebből főzött pálinka | Treberbranntwein’ (NSz.)
Vitatott eredetű. | 1 Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (feln.) Torkel, (baj.-osztr.), (St.) torkel: ’szőlőprés, borsajtó’ [< lat. (k.) torcula ’ua.’, ez a lat. torquere ’forgat, teker, csavar’ ige alapján jött létre]. ⌂ A magyar hangalak palatális irányba történő hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezhetett. A jelentéstani nehézség metonímiával (’prés’ > ’törköly’) hidalható át; ehhez vö. még törkölynyomó ’olajprés, olajütő’ (1590: Szikszai Fabricius: LatMSzj. 51). 2 Belső keletkezésű, származékszó. | ⌂ A →tör ’szétzúz, összetör’ igéből jött létre -k és -ly névszóképzővel; képzőihez vö. →törek, ill. →személy, zugoly (→zug). A törköly forma egy korábbi háromszótagos változatból keletkezhetett a második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével.
A szócsaládhoz még | ⌂ Egyik magyarázat sem egészen meggyőző. A 2. jelentés valószínűleg jelentéstapadás eredménye az összetett törkölypálinka (1791: MNy. 71: 256) szóból, ehhez vö. még törkölybor (1598: OklSz.).