töpörtyű A: 1395 k. theper[t]ew (BesztSzj. 437.); 1405 k. tepe[r]te (SchlSzj. 960.); 1416 u./³ teperto̗ (AporK. 104); 1585 Toͤpoͤrtoͤ (Cal. 268); 1763 töpertü (NSz.); 1784 tepertyǘ (Baróti Szabó: KisdedSz. 83); 1794 töpörtyö (NSz.); 1874 töpörtyű (CzF.); nyj. tëpërté, të̥pë̥rtyí (Nyatl.) J: ‹fn› 1 1395 k. ’rőzse, száraz gally | Reisig’ (↑); 2 1463 ? ’kis termetű személy, főleg gyermek | niederstämmige Person, bes. Kind von kleinem Wuchs’ (OklSz.), 1836 ’ua.’ (NSz.); 3 1763 ’forgács; szilánk | Span, Splitter’ (↑); 4 1763 ’vminek törmelékes alja, seprűje | Bodensatz; Abfall’ (↑); 5 1784 ’szalonnának, hájnak a zsír kiolvasztása során összezsugorodott darabkája | Speckgriebe’ # (↑); 6 1791 ’ránc, ráncosodás | Runzel’ (NSz.); 7 1874 ’száj szélén levő pörsenés | Pustel an der Lippe’ (CzF. töpörtős a.) | ‹mn› 1 1788 ’összetöpörödött; kicsi | verhutzelt; klein’ (NSz.); 2 1820 ’ráncos | runzelig’ (NSz.)
Szófajváltással keletkezett egy relatív fiktív tő származékából. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ű képzővel; vö. csengettyű (→cseng), →sarkantyú stb. A relatív tő -t műveltető igeképzővel keletkezett egy igéből, ami a →töpörödik relatív tövével azonos; ehhez vö. még →törpe. A jelentésekhez vö. a →töpörödik szócsalád jelentését. A melléknévi jelentés keletkezésében a nyelvújítás tudatos nyelvformálása is közrejátszott.