töméntelen A: 1602 Tamitalan (NySz.); 1613 táméntalan (NySz.); 1621 Támétalan (Szenczi Molnár: Dict.); 1650 teméntelen (NySz.); 1767 Töménytelen (NSz.); 1781 töméntelen (NSz.); nyj. temintelen (MTsz.) J: ‹mn› 1 [jelzői értékben] 1602 ’nagyon, roppantul | sehr’ (↑); 2 1613 ’roppant sok egyedből álló | zahlreich’ (↑); 3 1826 ? ’nagyon nagy | sehr groß’ (NSz.), 1840 ’ua.’ (NSz.) | ‹számn› 1650 ’nagyon sok | unzählig’ (↑)
Származékszó, az alapszó azonban bizonytalan. | ⌂ Az alapszó a →tömény ’számos; nagyon sok’ lehetett. A végződés -telen melléknévképző; hasonló jelentésváltozáshoz vö. számtalan (→szám). A palatális, ill. a veláris változatok egymáshoz való időrendi viszonya tisztázatlan.
☞ Nyr. 18: 6; TESz.; EWUng.→ tömény