tömpe A: 1392 ? Thempe [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1780 tömpe (MNy. 60: 493); 1792 tempe (Nyr. 98: 155) J: 1 1780 ’nem hegyes, nem éles | stumpf 〈konkr.〉’ (↑); 2 1788 ’érzéketlen | unempfindlich’ (NSz.); 3 1792 ’zömök, köpcös | untersetzt, gedrungen’ (↑)
Szóhasadás eredménye. | ⌂ Hangrendi átcsapással keletkezett a →tompa szóból, ennek palatális párhuzamos alakjaként; vö. →csúcs : →csűcs, →kolonc : →kölönc stb. A 3. jelentés feltehetőleg a →tömzsi, ill. a →törpe hatására alakult ki. ≁ Nem tartoznak ide: tömpe, tömp, tömpöly ’egy fajta oszlop, szárfa, facölöp’ (1565: MNy. 14: 208); ezek a →stempely szóval lehetnek összefüggésben.
☞ TESz.; EWUng.→ tompa