több A: 1372 u./ tebbet, tewbet (JókK. 11, 60); 1416 u./¹ to̗bbèc (BécsiK. 142); 1476 k. twb (SzabV.); nyj. tëbb (ÚMTsz.) J: ‹számn› 1 1372 u./ ’nagyobb számú, mennyiségű, tömegű | mehr’ # (JókK. 11); 2 1372 u./ ’néhány | mehrere, etliche’ # (JókK. 21) | ‹mn› 1 1513 ’idősebb | älter’ (NagyszK. 374); 2 1519 ’egyéb, többi | übrig, ander’ (JordK. 77) | ‹fn› 1 1526 k. ’nagyobb jelentőségű dolog | etwas Höheres, Wichtigeres’ (MNy. 69: 230); 2 1630 ’nagyobb vagyon | größeres Vermögen’ (NySz.) Sz: többít 1416 u./² To̗̗bbihedmeg ’gyarapít, sokasít, szaporít | mehren’ (MünchK. 75vb) | többes 1604 Toͤbbés (Szenczi Molnár: Dict.) | többszöröz 1770 többszörözve [sz.] (MNy. 75: 256) | többlet 1853 többlet (BpHírlap 1853. jan. 12: 48) R: többé 1372 u./ tebe (JókK. 71) | többen 1372 u./ teben (JókK. 76) | többször 1372 u./ tebʒer (JókK. 9) | többi 1474 tɵbbi ‹fn› ’egyéb dolog, többi személy | das Übrige, die Übrigen’ (BirkK. 7) | többnyire 1619 toͤbnyere (NySz.)

Megszilárdult középfokjeles alak. |  ≡  A feltehetőleg ’sok’ jelentésű tő örökség a finnugor korból; vö. zürj.  (Ud.) top ’sűrű, szilárd, tömör; szűk’, (Sz.) topi̮d ’ua.; erős ‹ember›’; votj.  (Sz.) tupi̮t ’megfelelő, alkalmas, illő, kellő, illedelmes’ [fgr. *teppɜ ’sűrű, szilárd, tömör’].  ⌂  A végződés -b középfokjel, amelynek hatására az eredeti szó végi p zöngésedhetett; ehhez vö. →szép : szebb. A ’sűrű’ > ’sok’ jelentésváltozáshoz vö. →sok. A többi  (↑) megszilárdult ragos alak szóvégi i hangja tkp. E/3. személyű birtokos személyjel.

☞ MNy. 12: 118; NyK. 67: 126; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1048