tévelyeg [1] A: 1372 u./ teuelgeſe [sz.] (JókK. 115); 1416 u./¹ tėuėlgènėd [sz.] (BécsiK. 88); 1416 u./² Teuèlgetec (MünchK. 28rb); 1493 k. thewelegnek (FestK. 4–5); 1508 teuo̗lgo̗ttem (NádK. 327); 1510 k. teueligez (KrisztL. 3v); 1519 teevelÿegh vala (JordK. 553); 1559 tiuelǵes [sz.] (NySz.); 1763 tévejegni [sz.] (NSz.); 1805 tévelyëg (NSz.) J: 1 1372 u./ ’vmiben téved; tévesen gondolkozik | im Irrtum sein; falsch denken’ (↑); 2 1416 u./¹ ’tévhitet vall | irrgläubig sein’ (BécsiK. 277); 3 1416 u./¹ ’megzavarodik | in Verwirrung geraten’ (BécsiK. 258); 4 1416 u./³ ’utat tévesztve bolyong | irregehen’ # (AporK. 121)
tévehedik † A: 1416 u./¹ èl teuehednetec (BécsiK. 107); 1416 u./² èlteuèhedendic [▽] (MünchK. 24rb) J: 1 [el~ik] 1416 u./¹ ’eltávozik, eltávolodik | sich entfernen’ (↑); 2 [el~ik] 1416 u./² ’eltéved | sich verirren’ (MünchK. 24rb)
téveszt A: 1456 k. eltheueʒthe (SermDom. 1: 215) J: 1 [főleg el~] 1456 ’(szem elől) elveszít | (aus dem Auge) verlieren’ (↑); 2 1527 ’tévesen választ meg; elhibáz | fehltreffen; verfehlen’ # (ÉrdyK. 251); 3 [el~, meg~] 1586 ’félrevezet; megcsal | irreführen: täuschen’ (NySz.); 4 [el~] 1671 ’szétszór; eltávolít | zerstreuen; entfernen’ (NySz.)
téved A: 1519 el teevednee (JordK. 410) J: 1 [el~] 1519 ’utat tévesztve, szándéka ellenére vhova jut | sich verirren’ # (↑); 2 1705 ’nem rendeltetési helyére kerül | fehlgehen’ # (BercsLev. 518); 3 1772/ ’helytelenül ítél; hibázik, melléfog | ein Fehlurteil treffen; fehlgreifen’ # (NSz.); 4 1803/ ’erkölcsi botlást követ el | (sittlich) fehlen’ (NSz.) Sz: tévedez 1772 tévedezéstekböl [sz.] (NSz.)
tévelyedik A: 1541 el ... tiueleǵgetek [d-j] (Sylvester: ÚT. 2: 110v.); 1560 k. Eltewelednye [sz.]; el Teuelyettel [d-j] (GyöngySzt. 1015., 49.); 1577 k. teweͦlÿeodes [sz.] (OrvK. 32); 1584 El teuelyedic [▽] (NySz.); 1789 el tévölödtek (MNy. 12: 342); 1804 tévejedés [sz.] (NSz.); 1805 tévelyëdik (NSz.); 1863 Tibėjėdik (Kriza [szerk.] Vadr. 520) J: 1 [el~ik] 1541 ’a helyes útról letéved; eltéved | sich verirren, sich herumtreiben’ (↑); 2 [meg~ik] 1604 ’megzavarodik; érzékcsalódásai vannak | in Verwirrung geraten; Sinnestäuschungen haben’ (Szenczi Molnár: Dict. Hallúcinor a.); 3 1789 ’erkölcsi botlást követ el | sittlich verfehlen’ (NSz.); 4 1794 ’vhova téved, jut, eltéved | sich verirren’ (NSz.)
tévelyít A: 1562 el ... téuelyítsen [?✐] (NySz.); 1603 El teuoͤlettic (NySz.) J: [el~] ’tévútra vezet, félrevezet | irreführen’
tévely ∆ A: 1785 Tévej-kertben (NSz.); 1792 Tévely-kert (Baróti Szabó: KisdedSz. Tévedni a.) J: 1 1785 ’tévedés; tévelygés, megtévedés | Irrtum; Verirrung’ (↑); 2 1846 ’elmebaj | Wahnsinn’ (NSz.)
téves A: 1838 tévesen [sz.] (Jelenkor 1838. máj. 5.: 144); 1854 téves (Ballagi M.: MNMSz.) J: 1 1838 ’hibás, a valóságtól eltérő | irrig, falsch’ # (↑); 2 1889 ’megtévesztő | täuschend’ (NSz.)
téveteg A: 1842 téveteg (NSz.) J: ‹mn› 1 1842 ’bizonytalankodó | unsicher’ (NSz.); 2 1851 ’imbolygó | schwankend’ (NSz.); 3 1854/ ’könnyen tévedő | fehlsam’ (NSz.); 4 1854 ’hibás, téves irányba vezető | irrig’ (Ballagi M.: MNMSz. Irrig a.) | ‹fn› 1858 ’tévút | Irrweg’ (NSz.)
A szócsalád igéi alapnyelvi örökségek, ugor kori tő magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (AK.), (Szo.) tip- ’eltéved’; osztj. (V.) tĕw-, (DN.) tĕp- ’ua., eltűnik, elvész’ [ugor *tepɜ- ’eltéved; téved’]. ⌂ A szó belseji *p > m. v hangváltozáshoz vö. →ravasz. A magyarban az igető önállóan csak a →tébláb előtagjában szerepel. Az igék végződése különböző gyakorító képző, gyakorító-visszaható képző, ill. műveltető képző.
A tévely elvonás. | ⌂ A tévely az igékből (szó belseji ly-nal) lett elvonva tudatos szóalkotás által a nyelvújítás korában.
A szócsaládhoz még | ⌘ A téveteg, téves ugyancsak a nyelvújítás termékei.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE. téved a.; EWUng.→ tébláb, tébolyog, tév-UN UEW. № 1861