tétova A: 1372 u./ ymte toua (JókK. 21); 1676–1782 Títovázó [sz.] (ItK. 14: 216); 1794 tétová (NSz.); 1808 Téltova (Sándor I.: Toldalék); 1813 téttova (NSz.) J: ‹hsz› 1 1372 u./ ’innen-onnan | von hier und dort’ (↑); 2 1456 k. ’ide-oda | hin und her’ (SermDom. 2: 128); 3 1795 k. ’bizonytalanul, határozatlanul; tétovázva | unsicher; unschlüssig’ (NSz.) | ‹fn› 1 1524 ’fondorlat, mesterkedés | Machenschaft’ (MNy. 13: 123); 2 1573 ’tétovázás, ingadozás | Zögerung, Schwankung’ (NySz.) | ‹mn› 1761 ’bizonytalankodó, határozatlan | unentschlossen, unsicher’ (NSz.) Sz: tétovázik 1560 tétoázának (RMKT. 5: 244)

Összetett szó. |  ⌂  A té ’ide, erre’ + →tova szavak mellérendelő összetétele. A té előtag alapnyelvi örökség az uráli korból; vö. vog.  (T.), (AK.), (Szo.) ti; osztj.  (V.) tim, (É.) tä; zürj.  (Sz.), (KP.) ta; votj.  (Sz.), (K.), (G.) ta; cser.  (KH.) ti, tiδe; md.  (E.) t'e, (M.) t'ä; finn tämä; lp.  (norv.) dât: ’ez’; – jur. t'ikī ’az (ott), ez (itt)’; szelk. tina ’az, ez’; kam. tije ’azonnal, rögtön’; stb. [uráli *tä (*te ~ *ti) ’ez’].  ≋  Megfelelői: juk. tiŋ ’ua.’; török tigi ’az ott’; mong. tere ’az, amaz’; óind tat ’ez, az’; gör. το ’ua.’; stb.  ⌂  A magyarban -i̯ latívuszraggal jött létre: tei̯ > té; vö. →ki², →le stb. A té a régi nyelvben szószerezetekben is előfordult; vö. 1416 u./¹ teſtoua ’ide és oda’  (BécsiK. 168); 1519 ſem the ſê towa ’sem ide sem oda’  (JordK. 163) stb. A tétova határozói jelentésénél a latívuszi 2. jelentés volt az eredeti; ez másodlagosan keletkezett az ablatívuszi 1. jelentésből; a határozói 3. jelentés és a főnévi jelentések valószínűleg tudatos szóalkotással a határozói 2. jelentésből lettek elvonatkoztatva. – Ma már csak melléknévi jelentésében használatos.

☞ Horger: MSzav. 169; TESz.; MSzFE. té- a., tétova a.; EWUng.→ potom, tantusz, tege, tél-túl, tovaUN UEW. № 1034; UEW. № 1058