térít A: 1470 tereyti meg (SermDom. 2: 239); 1506 theereite (WinklK. 90); 1507 terÿcen meg [terít v. térít □] (NyIrK. 6: 187); 1518 k. haza tereettenek (SándK. 30); 1527 teroͤyty vala (ÉrdyK. 49); 1783 teritgeté [sz.] (NSz.) J: 1 [meg~] 1470 ’visszaterel 〈állatot〉 | zurücktreiben 〈Tier〉’ (↑); 2 1495 e. ’(beszédet, figyelmet) vmilyen tárgyra irányít | (Gespräch, Aufmerksamkeit) lenken’ (GuaryK. 126); 3 [magát ~i] 1506 ’vkihez fordul | sich zu jmdm wenden’ (↑); 4 [főleg meg~] 1507 ’költséget fedez, kárpótlást fizet | (rück)vergüten’ # (↑); 5 [főleg meg~, vmely hitre~] 1508 ’vmely vallásnak, helyes életmódnak stb. megnyer | bekehren’ (NádK. 41); 6 [el~] 1512 k. ’eltántorít, rosszra csábít | abwendig machen, von etw abbringen’ (WeszprK. 83); 7 [főleg el~] 1518 k. ’bizonyos, rendszerint az eredetitől eltérő irányba fordít | ablenken’ # (↑); 8 1528 ’(meg)változtat | verändern’ (SzékK. 279); 9 [észre, eszméletre, magához stb. ~] 1748 ’józan belátásra bír; ájult, kábult állapotból öntudatra hoz | jmdn zu Verstand bzw. zur Besinnung bringen’ # (NySz.) Sz: térítvény 1833 téritvény (Fogarasi: Műsz. Revelsales a.)

térül A: 1510 k. ? el tero̗le (KrisztL. 20); 1510 tĕro̗lÿ [l-j] (KrisztL. 28–29); 1519 terw̋lwen [sz.] (JordK. 561); 1788 terǘlly [l-j] (NSz.); 1863 Tėrül-férül (Kriza [szerk.] Vadr. 520) J: 1 1510 k. ’megtér, jó útra tér | sich bekehren’ (KrisztL. 29); 2 1510 k. ? ’haladási irányát, helyét megváltoztatva másfelé megy, fordul | die Richtung ändern, sich wenden’ (KrisztL. 20), 1519 ’ua.’ (↑); 3 [vmire ~] 1568 ’vmely beszédtémára, tárgyra rátér | auf etw zu sprechen kommen’ (NySz.); 4 [ ~-fordul] 1577–1580 ’gyorsan jön-megy, sürög-forog | kommen und gehen, sich rühren und regen’ (NySz.); 5 [meg ~] 1621 ’visszafizetődik, kiegyenlítődik 〈költség, fáradság〉 | vergütet od. ersetzt werden’ # (NySz.); 6 [magához ~] 1793 ’eszméletét visszanyeri | zu sich kommen’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →tér¹ ’megy, jár; elfordul, megfordul; megtér; stb.’ szóból műveltető-, ill. visszaható igeképzővel. Néhány változat keveredett a →terít változataival. A hangtához és jelentéstanához vö. még terel (→téreget). A térül gyakran használatos a térül-fordul  (↑) ikerszóban.  ∼  Ugyanebből az alapszóból régi származékszóként idetartozik: térenget ’ide-oda vezet, hajlít stb.’  (1541: Sylvester: ÚT. 2: 115); téreng ’ide-oda tekereg, kanyarog; ívelten, kanyarogva lefolyik’  (1577 k.: OrvK. 549) stb.

☞ TESz.; EWUng.→ tér¹