tértetik † A: 13. sz. közepe/ therthetyk kyul (ÓMS.) J: ’terjed v. megnyilvánul | hervorbrechen od. sich außerhalb von etw befinden’
Származékszó. | ⌂ A →tér¹ ’megy, jár; elfordul’ vagy esetleg a →tér² ’elfér, belefér’ alapján keletkezett. A szóvég -tetik szenvedő igeképző. Mivel a szó csak egyszer adatolt, sem olvasata sem jelentése nem határozható meg teljes bizonyossággal. Az első szótagi magánhangzó hosszúsága amellett szól, hogy a képző a mássalhangzóra végződő alapszóhoz lett hozzátoldva.
☞ TESz. tertetik a.; Benkő: ÁrpSzöv. 187; EWUng.→ tér¹, tér²