tér² × A: 1555 Thernenk el (MNy. 84: 263); 1565 tért, tęr (MNy. 14: 208); 1568 bele têr (NySz.); nyj. tîr (MTsz.) J: 1 [főleg bele~, el~] 1555 ’elfér vhol, helye van | Raum haben’ (↑); 2 [össze~] 1568 ’összefér, összhangban van, összeegyeztethető | sich vereinbaren lassen, verträglich sein’ (NySz.); 3 [hozzá(ja) ~] 1606 ’térbeli akadályon keresztül közelébe férkőzik vkinek, eljut vhová | jmdm od. etw beikommen, jmdn od. etw erreichen’ (MonÍrók. 30: 553)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (Sz.), (P.) te̮r-; votj. (Sz.) ter-: ’teret v. helyet talál, odamegy’ [fgr. *terɜ- ’ua.’]; vö. még →tér³. Eredetileg egy ősi ’széles, tágas; terjed, szétterjed, tere van’ jelentésű igenévszó igei értékű tagja lehetett, bár a →tér³ szóval való etimológiai összefüggése hangtani nehézségekbe ütközik; az igei értékű taghoz vö. még →terít, →terjed, →terpeszkedik.
☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.→ teher, tér¹, tér³, terít, terjed, terpeszkedik, tértetikUN UEW. № 1050