tár¹ A: 1643 tárva [sz.] (Szily-Eml. 115) J: ’nyit; hozzáférhetővé tesz | öffnen; erschließen’ # Sz: tárol 1779 ki-tárlotta ’nyit | öffnen’ (NySz.) | tárlat 1834 Tárlat ’nyílás | Öffnung’ (Kunoss: Szóf.); 1856 ’kiállítás | Ausstellung’ (NSz.) | tárul 1836 Tárúl, kitárúl (Fogarasi: MNZsebsz.) | táró 1894–1896 ’tárna | Stollen im Bergbau’ (NSz.)

Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Eredetileg feltehetőleg a száj kinyitásakor hallható hangjelenség utánzására keletkezett; vö. →á. Ha a szóvégi r gyakorító képző, akkor a tő azonos a →tág, →tát tövével. De azzal is számolni lehet, hogy ez a hang a tőhöz tartozik. Az sem zárható ki teljesen, hogy a tár egyes finnugor nyelvek hasonló hangalakú és jelentésű szavával ősrokon; vö. zürj.  (Le.) taral- ’kinyit ‹szemet›’; cser.  (B.) tora ’távoli, messzi’, tore- ’szétcsúsztat, széttol; szétszór, szétoszlat’. Onomatopoetikus természete és a szó bizonytalan eredete ellenére azonban az etimológiai összefüggés nem bizonyítható. – A (R.) tár ’nyílt, nyitott’ [melléknév]  (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 88) szófajváltással kelethezhetett a tár igéből, bár (főleg a cseremisz példa alapján) esetleg egy eredeti igenévszó névszói értékű tagjáról lehet szó.

☞ Szinnyei: NyH.; Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ tág, tárna, tárogató, tátUN UEW. № 1026