tár¹ A: 1643 tárva [sz.] (Szily-Eml. 115) J: ’nyit; hozzáférhetővé tesz | öffnen; erschließen’ # Sz: tárol 1779 ki-tárlotta ’nyit | öffnen’ (NySz.) | tárlat 1834 Tárlat ’nyílás | Öffnung’ (Kunoss: Szóf.); 1856 ’kiállítás | Ausstellung’ (NSz.) | tárul 1836 Tárúl, kitárúl (Fogarasi: MNZsebsz.) | táró 1894–1896 ’tárna | Stollen im Bergbau’ (NSz.)

Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Eredetileg feltehetőleg a száj kinyitásakor hallható hangjelenség utánzására keletkezett; vö. →á. Ha a szóvégi r gyakorító képző, akkor a tő azonos a →tág, →tát tövével. De azzal is számolni lehet, hogy ez a hang a tőhöz tartozik. Az sem zárható ki teljesen, hogy a tár egyes finnugor nyelvek hasonló hangalakú és jelentésű szavával ősrokon; vö. zürj.  (Le.) taral- ’kinyit ‹szemet›’; cser.  (B.) tora ’távoli, messzi’, tore- ’szétcsúsztat, széttol; szétszór, szétoszlat’. Onomatopoetikus természete és a szó bizonytalan eredete ellenére azonban az etimológiai összefüggés nem bizonyítható. – A (R.) tár ’nyílt, nyitott’ [melléknév]  (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 88) szófajváltással kelethezhetett a tár igéből, bár (főleg a cseremisz példa alapján) esetleg egy eredeti igenévszó névszói értékű tagjáról lehet szó.

☞ Szinnyei: NyH.; Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ tág, tárna, tárogató, tátUN UEW. № 1026

tár² A: 1658 táruknak (MNy. 90: 254) J: 1 1658 ’eladó, eladható (kereskedelmi) áru, dolgok | verkäufliche Sachen’ (↑); 2 1715 ’őrző, tároló hely | Lagerraum, Magazin’ (Szily: NyÚSz.); 3 1792 ’kincs, vagyon | Schatz, Vermögen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 4 1803 ’gyűjtemény | Sammlung’ (NSz.) Sz: tárol 1890 Tárolni [sz.] ’lerakatba, raktárba helyez és (tartósan) ott tart | lagern’ (Ballagi M.: MNMSz.)

Valószínűleg szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. товар ’teher, rakomány’; szbhv. tovar ’oldalteher’; cseh tovar ’áru’; le. towar ’kereskedelmi áru’; or. товар ’áru, teher’, (óor.) ’vagyon, tulajdon’; ukr. товар ’áru, szedett-vedett holmi, cókmók; marha’ [török eredetű; vö. ujg. tavar; csag. tavar; stb.: ’vagyon, áru, jószág’ ? < örm. tvar ’juh, juhnyáj’].  ⌂  A szó etimológiailag azonos a →tár-ral, de valószínűleg egy független, későbbi átvétel közvetlenül a szlávból. Az egyszótagúság a szó belseji β kiesésével magyarázható. A tár jelentésének egy része a →tár- előtagú ill. a -tár utótagú összetételek hatására keletkezhetett; vö. →leltár, naptár (→nap-) stb.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 762; TESz.; EWUng.→ leltár, nap-, példa-, rak-, szó-, tár-, tárca, tárnok