tábor A: 1223/ ? Thabor [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 302); 1383 Thabor (MNy. 31: 177) J: 1 1383 ’hadsereg, csapat | Heer’ (↑); 2 1519 ’katonai alakulatok ideiglenes szálláshelye; ideiglenes telep | (Feld-, Heerlager; Quartier’ # (JordK. 49); 3 [jelzői értékben is] 1779/ ? ’egybegyűlt v. összetartozó emberek, embercsoportok sokasága | Schar, Haufen’ (NSz.), 1828/ ’ua.’ (NSz.); 4 1792 ’a szabadban való hosszabb tartózkodás, táborozás | längerer Aufenthalt im Freien, Lagern’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1952 ’téglaégetéskor halomba rakott tégla, terméskő | beim Ziegelbrennen angehäufte Ziegel; Rohsteine’ (OrmSz.) Sz: táboroz(ik) 1636 Táborozás [sz.] (Kreszn.) | tábornok 1734 Tábornok (MNy. 8: 36)

Jövevényszó, valószínűleg egy török nyelvből. |  ⌂  Csag. dapqur , tapqur ’sereg, csapat’; oszm.  (R.) tabγur  ’öv, cölöpfal’, tapkur  ’ua.; sor, vonal; szekérvár’; stb. Világszerte elterjedt szó volt; vö. mong. dapqur ’réteg, sor’; újperzsa tāpqūr ’réteg; adó’; stb.  ⌂  A magyarba átkerült alak feltehetőleg: *tabur. Az átvétel idejét nem lehet pontosan meghatározni. A tábornok származékszó az asztalnok, pohárnok stb. analógiájára keletkezett.  ⌂⇒  A magyarból: blg. табор; le. tabor; or. табор; stb.: ’tábor’; oszm. tabur ’zászlóalj; szakasz, részleg’ a magyarból jött létre visszakölcsönzésként.

☞ NyK. 49: 305; MNy. 31: 168, 178, 50: 167; Doerfer: TE. 4: 291; TESz.; Ligeti: TörK. 103; EWUng.