szócikk megosztása

tuszkol A: 1787 rá tuszkolt [sz.] (NSz.); 1893 tuszakolt (NSz.) J: 1 [rá~] 1787 ’vkire rátukmál | jmdm etw aufzwingen’ (↑); 2 1809 ’nógatva, lökdösve menni késztet | drängen, stoßen’ (Simai: VSzót. 1: 141)

Származékszó. |  ⌂  Feltehetőleg a →tosz szóból -kol gyakorító képzővel; az alaktanához vö. iszkol →iszkódik, pocskol →pocsadék stb. Az értelmezés kis nehézsége, hogy a szó belseji u-t tartalmazó köznévi alapszó megléte nem bizonyítható.

☞ TESz.; EWUng.→ tosz