turul A: 1082/ Twrul [szn.] (MNL (OL) Dl. 201041); 1217/ Turul [szn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 105); 1282 k. turul (OklSz.); 1522 Wyzesthwrol [hn.]; Wyzesthwrwr [hn.] (MNyTK. 86: 82, 83); 1853 toroly (NSz.) J: ’〈az ősmagyar mondavilágban〉 sashoz v. sólyomhoz hasonló madár | ein adler- od. falkenähnl. Vogel 〈im ung. Sagenkreis〉’
Ótörök jövevényszó. | ≡ Kāšγ. toγrı̈l ’vadászsólyom’; csag. toγrul ’egy fajta ragadozómadár’; oszm. toğrul ’sólyom’; stb. [? < török *toγrā- ’darabokra vagdal’]. ⌂ A magyarba átkerült alak *toγrul, esetleg *tuγrul lehetett. A szó belseji γ vokalizálódásához vö. →búza, →gyűszű stb., így a régi adatokban egy első szótagi ú mutatható ki. A turul alak kiejtése és írása 19. sz.-i téves olvasat eredménye. – A turul Árpád törzsének totemisztikus madara volt. ⊚ Ma csak történelmi szakszóként él.
☞ MNy. 3: 366, 45: 37, 49: 314; TESz.; Ligeti: TörK. 296; EWUng.