tupíroz A: 1896/ tupirozott [sz.] (Jókai: JubÖM. 94: 48); 1963 tupérozott [sz.] (NSz.) J: ’hajat felborzolva fésül | toupieren’
tupír A: 1962 tupírtól (Népszava 1962. júl. 27.: 3); 1965 Tupír (NSz.) J: ’felborzoló hajfésülés | Toupieren’
A szócsalád alapja, a tupíroz német jövevényszó. | ≡ Ném. toupieren ’hajat a fésűvel felborzol’ [< ném. Toupet ’homlok fölé fésült tincs; parókarész’ < fr. toupet ’tincs, fürt, csomó; hajtincs; sisak, fedő’].
A tupír elvonás eredménye. | ⌂ A tupíroz szóból jött létre. ∼ A (R.) dupé ’hajtincs’ (1769: MNy. 70: 96) a francia szóból (↑) keletkezett.
☞ MNy. 69: 287; TESz.; EWUng.→ copf