tuba² × A: 1224 ? Tuba [szn.] (OklSz.); 1666 tubát (NySz.) J: 1 1224 ? ’galamb | Taube’ (↑), 1666 ’ua.’ (↑); 2 [ ~́m] 1705 ’〈kedveskedő megszólításként:〉 szerelmesem, kedvesem | mein Schatz, mein Täubchen 〈als liebkosende Anrede〉’ (Thaly: Adal. 2: 100)

Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  Vagy a (N.) tub ’‹a galambok hívogató szava›’  (ÚMTsz.) kicsinyítő képzős alakja, vagy főnevesült folyamatos melléknévi igenév -a képzővel egy onomatopoetikus tőből, ami a →turbékol szóval függhet össze. Mivel az állatcsalogató szó és az igei tő végső soron azonos, a két értelmezés tulajdonképpen nem zárja ki egymást; vö. →ruca, →zsiba stb. Hasonló onomatopoetikus szavak: ném.  (ófn.) tuba ’galamb’; a magyar szó ebből való származtatása kevésbé valószínű. A 2. jelentéshez vö. →galamb.  ∼  Ugyanebből az állatcsalogató szóból különböző kicsinyítő képzőkkel: tubu ’galambocska ‹kedveskedő, becéző megszólításként is›’ (1794/ (I.OK. 30: 259); tubica ’ua.’  (1809: NSz.); tubi ’ua.’  (1832: Kreszn.).

☞ TESz. tuba a.; Kiss J.: Mad. 193; EWUng.→ turbékol