trónus ∆ A: 1734 trónus (MNy. 43: 308); nyj. torónusos [sz.] (ÚMTsz.) J: ’uralkodó díszes karosszéke, trón; uralkodói hatalom, trón | Thron; Herrschergewalt’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. thronus ’magasított ülés; trón’, (k.) ’az uralkodó díszhelye’ [< gör. ϑρόνος ’karosszék, fotel, szék; trón; uralkodói hatalom’]. ≋ Megfelelői: ném. Thron; fr. trone; stb.: ’trón’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. A trónus : →trón összefüggéséhez vö. →stílus : stíl, →tónus : tón stb. ∼ Idetartozik: detronizál ’letesz, lerak, abbahagy, hatalmától megfoszt’ (1734: MNy. 68: 337); ez vagy a lat. (k.), (h.) dethronisare ’ua.’ vagy a ném. dethronisieren ’ua.’ szóból származik. ⊚ A trónus már csak az alkotmányjog, ill. a történettudomány szakszavaként él.
☞ TESz. detronizál a. is; EWUng.→ trón