trón A: 1814 trónoknak (NSz.) J: ’uralkodói szék, trónus; uralkodói hatalom | Thron; Herrschergewalt’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Thron ’egy uralkodó fejedelem pompás ülőhelye; uralkodói jelkép’ [< fr.  (ófr.) tron ’uralkodói székhely, fejedelmi székhely’ < lat. thronus ’ua.’; az eredetéhez vö. →trónus].  ≋  Megfelelői: cseh trón, trůn; le. tron; stb.: ’ua.’.

TESz.; EWUng. trónus