szócikk megosztása

trotli A: 1857/ Trottlik (NSz.); 1912 trotli (NSz.); nyj. trójtli (ÚMTsz.); trotyli (MTsz.) J: [jelzői értékben is] ’gyámolatlan, bárgyú személy | Dummkopf, Trottel’

Német  (au.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (au.) Trottel ’ostoba, tökfilkó; jóindulatú, akaratgyenge ember’ [? < ném. trotteln ’lassan, de figyelmetlenül megy’].  ≋  Megfelelői: szbhv. trotl; cseh trotl; stb.: ’hülye, félkegyelmű’.  ⌂  A li végződéshez vö. →cetli, →hecsedli stb.

☞ TESz.; EWUng.→ foxtrott