trehány A: 1867 terhány (NSz.); 1873 Trèhány (Nyr. 2: 181); nyj. tërhán (ÚMTsz.); trohánság [sz.] (ÚMTsz.); tráhán (MTsz.) J: 1 1867 ’rongyos, piszkos | zerlumpt, lumpig’ (↑); 2 1867 ’rendetlen, hanyag | schlampig, nachlässig’ (↑); 3 1875 ’hitvány, alávaló | niederträchtig’ (Nyr. 4: 379); 4 1886 ’lusta, lomha | träge’ (Nyr. 15: 96)
Szlovák jövevényszó. | ≡ Szlk. trhan ’csavargó, csibész, züllött ember, jöttment; szegény éhenkórász; semmirekellő; csaló, szélhámos’ [< szlk. trhat' ’tép, szakít’]. Vö. még cseh trhan ’züllött fickó, csavargó, csibész; kötekedő fickó’; stb. ⌂ A melléknevesüléshez a magyarban vö. →bolond, →gonosz stb. A szó leginkább a 2. jelentésében használatos.
☞ Nyr. 33: 570; Kniezsa: SzlJsz. 533; TESz.; EWUng.→ trágár, traktál