torzsa A: 1219/ ? Torſa [szn.] (VárReg. 87.); 1395 k. torſa (BesztSzj. 420.); 1560 k. torzan (GyöngySzt. 3009.); 1792 Torzsa (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1395 k. ’vastag növényi szár | Strunk, dicker Stengel’ # (↑); 2 1600 k. ’gyümölcs csutkája | Butzen’ (Radvánszky: Szak. 23); 3 1719 ’kukoricacsutka | abgekörnter Maiskolben’ (HOklSzj. 149); 4 1807 ’megvastagodott tengelyű füzérvirágzat | Blütenstand mit dicker Hauptachse’ (MagyFűvészk. 55)
torzs A: 1328/ ? Turs [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 226); 1550 k. kaposthators (KolGl.); 1832 torzs (Kreszn.); nyj. tōls, torcs (ÚMTsz.) J: 1 1550 k. ’vastag növényi szár | Strunk, dicker Stengel’ (↑); 2 1585 ’fatörzs | Baumstamm’ (Cal. 173); 3 1786 ’leszakadt, levágott növény földben maradt szára, töve | Stoppel 〈am Feld〉’ (MNy. 65: 475); 4 1831 ’torzó | Torso’ (Szily: NyÚSz. 162) Sz: torzsika 1578 torsika ’vízi bürök, gyilkos csomorika | Wasserschierling (Cicuta virosa)’ (NySz.)
Olasz (É.) jövevényszók. | ≡ Ol. (v.-ven.) tọ́rsọ, tǫ́rs, (fri.) tǫrsǫ, tǫ́rṣ, (pol.) tọ́rš, – ol. torso: ’magház, káposztatorzsa stb.’ [ eredetéhez vö. →torzó]. ⌂ A torzs és torzsa hangalakja az olasz nyelvjárási kettősségre megy vissza. A torzsa szóvégi a-jához vö. →datolya, →pálya.