torongy × A: 1585 Torongy (Cal. 1064); 1824 torongya [□] (Bálint: SzegSz.); 1867 toronty (NSz.) J: 1 1585 ’egy fajta fekély, különösen a végbélben, a külső nemi szerveken | Feigwarze’ (); 2 1782 ? ’belső részek, belek | Eingeweide, Gedärme’ (NSz.), 1838 ’ua.’ (Tzs.); 3 1791 ? ’gyermek, fickó | Kind, Fratz’ (NSz.), 1800 ’ua.’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 4 1824 ’csirke köldökzsinórja, illetőleg a kikelő csirkére tapadt tojáshéj | Nabelschnur des Kükens bzw. an dem aus dem Ei schlüpfenden Küken haftende Eierschale’ (Bálint: SzegSz.); 5 1873 ’hátulgombolós nadrágból kilógó ing | aus der Hose hinten heraushängendes Kinderhemd’ (Nyr. 2: 92); 6 1876 ’a lúd hasa alatti kövér rész | Fett unter dem Bauch der Gans’ (Nyr. 5: 89)

Déli szláv vagy nyugati szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. trut ’kelés az ujjon’; szln. trod ’kólika; méhelőreesés’; cseh trud ’pattanás az arcon’; le. trąd ’lepra’; – óe. szl. trǫdъ ’egy fajta betegség ‹valószínűleg dizentéria›’; stb. [tisztázatlan eredetű].  ⌂  A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →dorong stb. A szóvég a magyarban palatalizálódott. A torongya változat szóvége elhomályosult birtokos személyjel. A 2. jelentés metonímia. A 3., ill. 5. jelentés keletkezéséhez a →poronty, ill. a →rongyos hathattak. A 4. jelentés feltehetőleg a másodikra megy vissza. A 6. jelentés metonímia a 2. jelentés alapján.

Kniezsa: SzlJsz. 530; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383