tor¹ A: 1138/ ? Turdí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 203); 1220/ ? Tord [sz.] [hn.] (VárReg. 21.); 1552 torba (Heltai: Dial. F6a) J: 1 1552 ’bőséges, ünnepélyes lakoma | Mahl, Ehrenschmaus’ (↑); 2 1565 ’temetés utáni vendégség a halott emlékére | Leichenschmaus’ (NySz.); 3 [főleg disznó~] 1799/ ? ’disznóöléskor tartott lakoma, vendégség | Schlachtfest’ (NSz.), 1807 ’ua.’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.)

Vitatott eredetű. | 1 Jelentéselkülönülés eredménye. |  ⌂  A tor- (→torok) tőből keletkezett. A tő esetleg az ősmagyarban létezett ’torok, gége’ jelentéssel, emellett szól talán a Turdi  [szn.]  (↑). A jelentéstani összefüggés alapulhat a torok vagy garat evésnél és ivásnál betöltött szerepén; vö. a →torok származékszavának jelentésével; vö. még lat. gula ’nyelőcső, garat; étvágy, falánkság, nagyétkűség; lakoma, vendégség’. 2 Ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. csag. tor ’lakoma, vendégség, ellátás, kiszolgálás’ [ismeretlen eredetű]. A származtatás jelentős nehézsége, hogy csupán egy török adaton alapul. ▣  ⌂  A 2., 3. jelentés jelentésszűküléssel keletkezett. A 2. jelentés egy ősi népszokáson alapul, a halott megvendégelése, ill. egy lélek itallal és étellel való megbékítése értelemben. Ma a szó főleg a 3. jelentésben ismert.

☞ NNyv. 3: 89; TESz.; Ligeti: TörK. 271; EWUng.→ dorbézol, torok, torol²