toporzékol A: 1645 Toborzikol (NySz.); 1787 toporzékolnak (NSz.); 1809 táborzékolását [sz.] (NSz.); 1833 Doborzékol (Kassai: Gyökerésző 1: 444) J: 1 1645 ’dobog; ugrál | pochen; springen’ (); 2 1693 ’táncol; ugrándozik | tanzen; tänzeln’ (Nyr. 44: 212); 3 1787 ’topog, a földet rugdalja | stampfen 〈haupts. vor Wut od. Ungeduld〉’ ()

Származékszó. |  ⌂  A toborzék (→toboroz) szóból igeképzővel. Ma főleg a 3. jelentésében használatos.

MNy. 39: 198; TESz.; EWUng. toboroz, top