tonhal A: 1794 Tun-hal (NSz.); 1838 tonhalászat [sz.] (NSz.) J: ’nagy testű, kékesfekete hátú, fehér hasú, ízletes húsú tengeri hal | Thunfisch (Thynnus)’

Német mintára alkotott részfordítás, összetett szó. |  ≡  Vö. ném. Thunfisch, (R.) thonfisch: ’meleg tengeri, ízletes húsú nagy hal’. A német tautologikus összetétel előtagja a fr. thon, toum ’ua.’ vagy az ol. tonno ’ua.’ szóból származik.

TESz.; EWUng. hal²