tombás² † A: 1405 k. tõbas (SchlSzj. 2007.) J: ’mulattató | Spielmann’
Vitatott eredetű. | 1 Jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan. | ≡ Esetleg a következő újlatin szavakkal függ össze: fr. (ófr.) tumber ’esik, leesik; bukfencet vet’, tombe ’bukfenc’; ol. (R.) tombar ’bukfencet vet’; sp. tumbar ’ua.; feldönt, felbök; fektet’, tumbo ’bukfenc’; rom. tumbă ’ua.’; – vö. még lat. tumba ’ua.’ [a galloromán *tomb- ’bukfenceket vet’ alapján; onomatopoetikus eredetű]. ⌂ A magyarban -s névszóképzővel melléknévként honosodhatott meg, azután bizonyosan főnevesülés ment végbe; vö. →lugas. A származtatás nehézsége, hogy ez a fejlődés adatokkal nem bizonyítható. A magyar jelentés a zenészek akrobatikus bemutatójára utal. 2 Származékszó. | ⌂ Összefügg a tomb² (→tombol) szóval. A keletkezés folyamata a következő lehetett: az igéből először -a képzővel egy folyamatos melléknévi igenév, abból -s képzővel melléknév keletkezett; később főnevesülés ment végbe, de ez a változás adatokkal nem támasztható alá. Ennél a magyarázatnál is a zenészek akrobata mutatványa lehetett a jelentéstani alap.