szócikk megosztása

tombás¹ † A: 1405 k. tõbas (SchlSzj. 2004.) J: ’énekmondó | Sängerin’

Valószínűleg latin jövevényszó, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. lat.  (k.), (h.) tumba ’sír’ [< gör. τύμβα ’ua.’].  ⌂  A végződés -s névszóképző; vö. →kocsmáros, →mészáros stb. A metonimikus magyar jelentés a halott megsiratására vonatkozik.

☞ TESz. tombás a.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ katakomba, toka, tót, tubarózsa, tumultus