tombol A: 1400 Tumbolo [sz.] [szn.] (OklSz.); 1479 Thombolo [sz.] [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1527 tombolo [sz.] (ÉrdyK. 525); 1736 megdombolta (OklSz. 628); 1785 dimbolásra [sz.] (NSz.); 1836 Tompolva [sz.] (NSz.) J: 1 1400 ’ugrál, szökdel; vigad, mulat, dorbézol | springen; zechen’ (↑); 2 1536 ’〈állat, különösen ló〉 dobog, toporzékol | stampfen 〈Tier, haupts. Pferd〉’ (Pesti: Fab. 77b); 3 1651 ’harsány hangot ad ki 〈pl. dob〉 | sehr laut tönen 〈zb Trommel〉’ (Zrínyi: ASyr. K1b); 4 1786 ’〈pusztító, romboló természeti v. társadalmi jelenség〉 dühöng | wüten 〈zerstörende Natur- od. soziale Erscheinung〉’ (NSz.); 5 1835 ’〈személy〉 őrjöng, dühöng | toben 〈Person〉’ (Tzs.)
tomb² † A: 1505 tombj (RMKT. 1: 161) J: ’ugrál, szökdel | springen’
A szócsalád alapja, a tomb² szóhasadás eredménye. | ⌂ A →top igéből. A hangtanához vö. →toboroz, →tobzódik. A szó belseji m inetimologikus.
A tombol származékszó. | ⌂ A tomb gyakorító képzős származékszava. A szó mára leginkább a 4., 5. jelentésében használatos.
A szócsaládhoz még | ∼ A (N.) tömböl ’ujjong, sikongat, örvendez’ (1788: NSz.) a tombol-ból keletkezett hangrendi átcsapással. ⚠ A származtatás, mely szerint a tombol a szócsalád alapjaként a németből ered, nem meggyőző.