toklász × A: 1402 ? Toklas [szn.] (OklSz.); 1631 Sztaklatz (MNy. 80: 381); 1634 Toklacz gabona (OklSz.); 1776 taklátz (NSz.); 1790 taklászos [sz.] (NSz.); 1792 Tokláſz (Baróti Szabó: KisdedSz.); nyj. tákrác (ÚMTsz.) J: 1 1402 ? ’a pázsitfüvek családjába tartozó gyomnövény, rozsnyok, vadóc stb. | Roggentrespe, Schwindelhafer usw.’ (NySz.), 1631 ’ua.’ (); 2 1634 ? ’üres kalász | leere Kornähre’ (), 1792 ’ua.’ (); 3 1858 ’madár testén levő szaruképződmény, amelyből a toll fejlődik | Schleiße, Kiel’ (NSz.); 4 1874 ’a kalászos növények maghéja a rajta levő serteszállal együtt | Spelze mit der Granne’ (CzF.); 5 1897 ’a maghéjban maradt búzaszem; búzának, rozsnak az alja, szemete | in der Spelze gebliebenes Getreidekorn: Ausschuß, Brack von Weizen, Roggen’ (MTsz.); 6 1910 ’halszálka | Gräte’ (ÚMTsz.)

Déli szláv vagy szlovák jövevényszó. |  ≡  Szbhv. stoklasa ’egérárpa’, (N.) stòklas ’zab’; szln. stoklasa, (R.) stôklas ’rozsnok’; szlk. stoklas, (R.) stoklasa ’ua.’ [< szl. *sto ’száz’ + *kolsъ ’kalász’].  ≋  Megfelelői a nyugati szláv myelvekben is megtalálhatók, de hangtani okokból az átvétel kevésbé valószínű.  ⌂  A szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásához vö. →kadarka. A toklász alak és a 2–4. jelentések valószínűleg a →tok² analógiás hatására keletkeztek. Az 5. és 6. jelentés metonímia ill. metafora 4. jelentés alapján.

Kniezsa: SzlJsz. 527; TESz.; EWUng.