tok¹ A: 1138/ ? Tocu [szn.] (MNy. 32: 204); 1198 ? thuc [szn.] (MNy. 11: 367); 1329 Took (OklSz.); 1395 k. thok hal (BesztSzj. 292.) J: ’porcos vázú, íváskor a folyókba vándorló tengeri hal | Stör (Acipenser sturio)’
Bizonytalan eredetű, talán ótörök jövevényszó. | ≡ Vö. türkm. doqı̈ ’viza ‹egy fajta hal›’; tob. tuγu ’kecsege’ [? < török *to- ’jóllakott’]. ⌂ A magyarba átkerült alak *toqı̈ vagy *toqu lehetett. A magyarság ezt a fajta halat a Fekete-tenger vidékén ismerhette meg. A magyar halászati szakszókincs honfoglalás előtti török elemeihez vö. →gyalom, →gyertya, →sőreg, →süllő. Noha a tok¹-hez köthető ótörök adatok a faunisztika szempontjából fontosak, a csekély adatoltság, valamint az etimonok hiányának következtében a származtatás bizonytalan.
☞ KSz. 13: 359; MNy. 33: 135; TESz. tok² a.; Ligeti: TörK. 296; EWUng.