szócikk megosztása

tiszafa A: 1250/ Tyzafa (OklSz.); 1783 Tiszsza-fa-gomba (NSz.) J: ’örökzöld tűlevelű, mérgező termésű fa | Eibe (Taxus)’

Összetett szó. |  ⌂  Az önálló szóként nem adatolt tisza ’tiszafa’ (vö. esetleg 1211 Tyza  [szn.]: (PRT. 10: 515)) + →fa tautologikus összetétele. A tisza szláv jövevényszó; vö. szbhv. tis, (Kaj) tisa; szlk. tis  (N.) tísa; or. тис stb.: ’tiszafa’ [tisztázatlan eredetű].  ⊚  A tiszafa leginkább a növénytani szakszókincsben él.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 524; TESz.; EWUng.→ fa