tip-top A: 1935 tip-top (NemzetiU. 1935. ápr. 7.: [26]); 1962 tip-top, tipp-topp (ÉrtSz. tip-top¹ a.) J: ’kifogástalan, hibátlan | tipptopp’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. tipptopp ’kifogástalan, hibátlan, teljesen kielégítő’ [< ang. tiptop ’kitűnő, kimagasló, kiváló’, tkp. ’a csúcs csúcsa’, az ang. tip ’csúcs’ + top ’ua.’ összetétele]. ≋ Megfelelői: szbhv. tip-top; cseh tiptop; stb.: ’kifogástalan, tökéletes, hibátlan’. ⌂ A szó már a 20. sz. elején bekerült a magyarba, bár az első adat meglehetősen későról származik.
☞ TESz.; EWUng.→ csap²