tetű [7/2] A: 1395 k. tethew (BesztSzj. 1143.); 1405 k. tetw (SchlSzj. 1727.); 1410 Thethwes [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 651); 1525 k. Tethyw (MNy. 11: 82) J: ’emberen, állaton élősködő apró, szárnyatlan rovar | Laus’ # Sz: tetves 1410 [hn.] (↑) | tetvészik 1735 e. ’tölti az időt, pepecsel | trödeln, nölen’ (NySz.) | tetvészkedik 1791 tetvészkedés [sz.] ’testén v. ruhájában tetveket keres, fogdos | sich lausen’ (NSz.); 1950 k. ’vacakol, pepecsel, piszmog vmivel | herumfummeln’ (NSz.)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) tǟkəm; osztj.  (V.) töγtəm; zürj.  (Sz.), (P.) toj; votj.  (Sz.), (K.), (G.) tej; cser.  (KH.), (U.) ti; finn täi; lp.  (norv.) dik'ke: ’tetű’ [fgr. *täje ’ua.’ < ugor *täje-tɜ ’ua.’].  ≋  Megfelelői: nanáj čikte; grúz tili; stb.: ’ua.’.  ⌂  A magyarázatnak elsősorban hangtani nehézségei vannak; a szó belseji *j kieséséhez azonban vö. →here, →titok stb.

☞ FUF. 21: 37; TESz.; MSzFE.; MNy. 81: 153; EWUng.→ ló-UN UEW. № 1035