testamentum A: 1416 u./¹ tèſtamètoma, teſtamentom (BécsiK. 90, 164); 1416 u./³ testamontomat (AporK. 86); 1536 Wy̋ Teſtamentum (Pesti: NTest.); 1604 Teſtemontom (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 Teſtámentom (Pápai Páriz: Dict. Testāmentum a.); 1775 testamentyarul [t-j] (MNy. 49: 542); 1860 testámentumot (NSz.); nyj. testámen (ÚMTsz.); testalentum, tëstámentum (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’szövetség, különösen Isten és az ő választott népe között | Bund, bes. zwischen Gott und seinem auserwählten Volk’ (↑); 2 1495 e. ’végrendelkezés, végrendelet | letztwillige Verfügung’ (GuaryK. 127); 3 [Ó~ vagy Új~] 1536 ’(szent) könyvek és iratok gyűjteménye a Biblia főrészeiben | Gesamtheit der Bücher und Schriften in den Hauptteilen der Bibel’ # (↑) Sz: testamentumos 1524 teſtamentomoſſa ’végrendeleti végrehajtó, ill. végrendeleti örökös | Testamentsvollstrecker bzw. testamentarischer Erbe’ (MNy. 13: 122)
testál A: 1563–1571/ testálhatott [sz.] (MNy. 79: 249); 1878 testál (Nyr. 7: 235) J: ’végrendelkezik; hagyományoz, hátrahagy | testieren; hinterlassen’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. testamentum ’végrendelet’, (e.) ’szövetség Isten és a kiválasztott, ill. saját népe közt’, (e.) ’az Ó- és az Újtestamentum a Biblia két fő részeként’ | lat. testari ’bizonyít, igazol, tanúsít; végrendelkezik, igazol’ [< lat. testis ’tanú’]. ≋ Megfelelői: ném. Testament, testieren; fr. testament, tester; stb.: ’végrendelet’, ’végrendelkezik, igazol’. ⌂ A szó belseji s-hez vö. →árestál stb. A régi testament változat a német alakot tükrözi, a népnyelvi testámen ennek továbbfejlődése. A népnyelvi testalentum elhasonulással, ill. a testál ige hatására keletkezhetett.