tesped A: 1814 tespedt [sz.] (Szily: NyÚSz. 338); 1841 téspednek (NSz.); 1843 szét-tepsed (MTsz.); 1846 töspedez [sz.] (NSz.) J: 1 1814 ’lomhán, unatkozva tétlenkedik; egyhelyben, egy állapotban marad | untätig sein, stocken’ (); 2 1843 ’laposan szétterül | sich niederbreiten’ (MTsz.)

tespeszt A: 1831 tespesztő [sz.] (Szily: NyÚSz.) J: ’tétlenségre kárhoztat, arra ítél | zur Untätigkeit verurteilen, untätig machen’

A szócsalád alapja, a tesped relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  Az eredeti változat a tepsed. A relatív tő -s gyakorító képzővel a tapos (→tapot) palatális párhuzamos alakja. A szóvég -d kezdő-gyakorító igeképző. A tesped alak hangátvetés eredménye.

A tespeszt tudatos szóalkotás. |  ⌂  A tespeszt a tesped alapján jött létre -szt műveltető képzővel, tudatos szóalkotással.

A szócsaládhoz még |  ∼  Népnyelvi szavak ugyanebből a relatív tőből: tepseg ’szétnyomódik, elterül, elnyúlik’ 1836 (Kassai: Gyökerésző 5: 94), ’lép, tapos, topog’  (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 80); tepsen ’hirtelen elesik’  (1863: Kriza [szerk.] Vadr. Tepsedni a.); tepsel ’szétnyom, szétfeszít, kinyújt’  (1874: CzF.), ill. tepsi ’szétnyomott, a formá(já)ból kiment’  (1839: NSz.); az utóbbihoz vö. esetleg 1219/Thepſa [szn.](VárReg. 45.). A relatív tőhöz vö. még (R.) tepséres ’ua.’  (1787: NSz.).

Tolnai: Nyelvújítás 148; TESz. tepseg a. is; EWUng. tapot