terem² [4] A: 1135/ ? Termes [szn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1225 ? Terem [hn.] (OklSz.); 1256 Therimthetwk [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 430); 1264/ Teremy [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 562); 1395 k. terem, therm (BesztSzj. 501., 512.); 1513 termebe (NagyszK. 389); 1833 terėm (Fogarasi: Műsz. Sala a.); nyj. teröm (NytudÉrt. 67: 156) J: 1 1225 ? ’csarnok, nagy helyiség | Halle, Saal’ # (↑), 1256 ’ua.’ (↑); 2 1416 u./³ ’anyaméh 〈csak Szűz Máriára vonatkozóan〉 | Mutterleib 〈nur auf die Heilige Jungfrau bezogen〉’ (AporK. 171) Sz: termes 1135/ ? [szn.] (↑); 1411 Theremes [szn.] (OklSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. трем ’csarnok, hall, terem; tornác, lugas’; szlk. triem ’veranda; terem, csarnok; erkély; lépcsőház’, terem ’(fogadó)terem’; or. терем ’csarnok, hall, terem; toronyszoba’, (R.) ’kupola; magas ház, kastély; fedett veranda’; stb. [? < gör. τέρεμνον ’ház, lakás’].  ⇒⌂  Átadó nyelvként főleg a bolgár jön szóba; vö. →palota.  ⌂  A csupán az egyes kódexek tipikus nyelvhasználatában kialakult 2. jelentés metaforikusan keletkezhetett; különös módon a kun termä szónak – amelynek a török és mongol nyelvekben sok megfelelője van, és valószínűleg ugyanarra az etimonra megy vissza mint a magyar szó – ugyanaz a jelentése, mivel azonban a kifejezés a keresztény egyházzal kapcsolatos, a kunból való átvétel kevésbé valószínű. – A terem a 16. sz.-tól elavult, majd csak a nyelvújítás korában éledt újjá.

☞ NyK. 39: 36; Kniezsa: SzlJsz. 771; MNy. 63: 437; TESz.; Ligeti: TörK. 275; EWUng.→ taberna